Az Észt Intézet és a Pluralica 2011-ben indította el breviáriumsorozatát, hogy kortárs észt irodalmat csempésszen a hazai olvasók életébe. A miniantológiák főként eddig magyarul még nem publikált elbeszéléseket és egy interjút tartalmaznak. A Mudlum breviárium a nyolcadik a sorban.
"Semmi új nem volt ezen a világon, amit várni lehetett volna, és Arhibald mégis mindig várt. Úgymond, várakozó üzemmódban volt. Várta, hogy este legyen, vagy hogy reggel legyen, és föl lehessen kelni, vagy várta, hogy leessen a hó, vagy aztán, hogy elolvadjon. Ha napos, száraz idő volt, akkor az esőt várta, ha meg esett, akkor a napsütést. Sötétben a világosságot várta, világosban a sötétet, nyűg volt az élet, és mégis látni akarta a következő tavaszt. Bár tavasszal az volt a baj, hogy túl gyorsan nő a fű, nyáron a hőség volt a gond, és hogy jobban szédült, mint máskor, ősszel a levelekkel kellett bajlódni, télen meg a hóval. Ilyen egész éves nyűglődés a természettel, mert az embernek, ugye, egy kicsit kordában kell tartania a természetet, nyírni és gereblyézni és havat lapátolni, egyszerűen muszáj, ezen nincs mit vitatkozni."
